Az a pár sor, amit nekem írtak

Volt már úgy, hogy olvastál egy könyvet, és az a pár sor, amin éppen átfutott a szemed, hozzád szólt? Mintha a szerző jobban ismerne téged, mint saját magad, mintha az egész regény azért készült volna, hogy ez az üzenet megtaláljon?

Mintha neked írták volták?

"Hosszú útra kellett indulnom. Hosszú, magányos útra, mert tudtam, hogy csak egy valami mentheti meg igazán még mindig sötétségtől szabdalt lelkemet.
A déli napfény, pálmafák, a homok és a tenger.
A nyugalom és csend. A délvidék nyugalma és csendje.
És már láttam is magam egy hajó ringó fedélzetén.
De előtte rengeteg dolgom volt. Sietnem kellett haza."

(K.R.: A tükörjáró)

Sötétségtől szabdalt lelkem még nincs, de déli napfény, pálmafák, homok és tenger, nomeg nyugalom, csend? Ide vele! Mind jöhet!