Azok a fránya GMOk.

Az amerika elnökválasztás talán legizgalmasabb eseménye egy kalifornia népszavazási javaslat volt, nevezetesen a harminchetes számú. Konkrétan ez.

Amennyiben elfogadják, úgy a génmódosított alapanyagot tartalmazó élelmiszer csomagolásán kötelező lett volna feltüntetni ezt.

A javaslatot sokan történelminek tekintették, az első alkalomnak, hogy a "food movement" valódi, politikai tényezővé lépjen elő (lásd Michael Pollan meggyőző esszéjét). Mert ha átmegy, az nem csak Kaliforniára lesz hatással, de az egész USA-ra, közvetve az egész világra, és tényleg nem lehet tovább kerülgetni a modern mezőgazdaság kérdését.

Viszont ha komolyan vesszük a javaslat szándékát, akkor egy nagy baj van vele: attól, hogy egy rakat termékre rákerül a GMO cimke, a fogyasztók nem lesznek jobban informáltak.

Nem lesznek jobban informáltak, meg technikák, technológiák sokaságáról beszélünk, amelyeket nem lehet egy kalap alá sorolni.

Nem lesznek jobban informáltak, mert az objektivitásra való törekvés helyett évek, évtizedek óta a szándékos riogatás megy - lásd például a Label it yourself mozgalmat, amiről itt egy kis összefoglaló/kampányszöveg. Az üzenet egyszerű, mint az ék: GMO=☠ . Ez nem tájékoztatás, ez egyenesen félrevezetés.

És a kampány összefonódott ezzel a áltudományos propagandával (pont jól jött a Séralini-féle francia tanulmány, amely kapcsán illusztrációnak egy link, ami később még fontos lesz.)

Nem hiába kapták meg a GMO-ellenesek a baloldal klímaszkeptikusai becenevet.

Ezek után megkönnyebbülés volt látni az eredményt: 54-46 arányban a NEM győzött. (Miközben két hónapja, szeptemberben a közvéleménykutatások kétharmadot mértek az IGEN melett.)

Keserédes győzelem ez, hiszen a NEM mellett ott találunk mindenkit, akik miatt tényleg elmondhatjuk, hogy valami gáz van a modern élelmiszeriparban - az összes nagy agrár- és élelmiszeripari multit.

És igen, a NEM-hez nagyban hozzásegített az is, hogy ezek az óriáscégek megdobták a saját kampányukat egy kis apróval - konkrétan közel 46 millió dollárral, szemben a támogatók kilencmilliójával.

Nem véletlen, hogy ma már arról szólnak a hírek: ez egy megvett szavazás volt (szemben azzal, ha az igen győzött volna, mert akkor bezzeg a nép szava. )

Ha ez a baj, ha valóban ez a baj, akkor ideje lenne őszintének lenni: nem egy technológiára fújni, hanem bevallani: nem kérünk a nagy agrocégek, a nagy feldolgozók termékeiből. Fókuszáltabb és vállalahatóbb kampány lenne.

Mindeközben Magyarországon:

Ugye van egy GMO-ügyben kínos alaptörvényünk (a születéséről ajánlom e vitaestet). Meg hát ugye ott van maga az EU, ami GMO ügyben kellően szigorú.

Ám mindez nem elég, meg kell győzni a gazdálkodókat (akiknek pontosan milyen beleszólásuk van abba, hogy az EU, vagy pláne MO mit engedélyez?), hogy a GMO rossz.  Roadshow kell ide.

Általában amikor cirkuszt csinálnak a tudományból, akkor nagyon hamar kiderül, hogy a csindaratta a hiányosságokról próbálja elterelni a figyelmet ("arzén alapú élet", vagy akár a fenti Séralini cikk). Mi lehet a baj a no gmo üzenettel, ha a Vidékfejlesztési Minisztérium erre szán pénzt?

A társaság illusztris, csak két kiragadott példa.

Tömöri Balázs egy állami rendezvényen a Greenpeace képviseletében van jelen. Sokat elmond a kormány és a természettudomány viszonyáról, hogy egy olyan szervezettel hakniznak együtt, akiknek legutóbi gmós sikere többek között a volt, amikor ausztrál kisérleti telepen pusztítottak. Vagyis állami pénzből finanszírozott kísérletet szabotáltak. Ez különösen azért érdekes, mert az adott helyzetben a szokásos érvek (pénzorientált multik, bevitt idegen anyag, érdektelenség a fogyasztók számára) egyáltalán nem állta meg a helyét: állami pénzből, gének kiütésével próbáltak olyan csökkentett gluténtartalmú búzát léterhozni, amely megkönnyíteni a gluténallergiások életét.

Prof. Bardócz Zsuzsanna  előadásának címe nem hagy sok kétséget: Mi a GMO és miért veszélyes az egészségünkre?

Miért, veszélyes az egészségünkre? Tehetnék fel a kérdést, ha lenne helye kérdésnek. De nincs.

Nyolc éve, amikor munkatársával és férjével, Pusztai Árpáddal együtt jegyezték a A genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága című füzetet, még megkülönböztették a tudományos tényeket a véleménytől. Ma már erre, úgy tűnik, nincs szükség.

Mert ha valaki mégis kritizálni merészelne mondjuk egy kísérletet, akkor ott nem történik semmi más, mint amit itt olvashatunk múlt időben (az idézet a fenti Séralini féle kísérlet bardóczi értelmezése)

"Az ipar követte a korábban is már bevált módszert: kritizálta a kísérleti tervet, az állatok számát, a kísérlet kivitelezését, az alkalmazott statisztikai módszereket."

Bevált módszer, hiszen ez történt Pusztai hírhedt kísérletével is.

Jó szövetségeseket választott tehát a Minisztérium, akinek a roadshow helyett hátrébb kéne lépnie, és elgondolkoznia: pontosabban mivel is harcol? Mert jelenleg úgy tűnik, a természettudomány szúrja a szemét. A természettudománnyal szemben viszont túl könnyű rövidet húzni...

(Az igazán érdekes kérdés persze az lesz, hogy hogyan fog változni az alaptörvény, ha az Ug99 eléri Európát és vele Magyarországot...)

Frissítés: a roadshow apropóján érdekes három perc a Kossuthról (avagy a ló másik oldala). Csak pro szakértőket szólaltatnak meg (el is bizonytalanodik az ember, hogy akkor most miről lesz szó a roadshown), cserébe a szakértők is kevereik a transzgenikust a génmódosítottal, és növényi meg állati génekről beszélnek.

Havi rutin

Egyrészt, van új biopunk bejegyzés, másrészt meg kicsit meglepődtem ezen:

"Nálunk nem kell, a PhD hallgató hazamegy 4-kor, sajnos nincs ideje a journal club-ra, az osztályvezetőnek meg sokkal fontosabb dolgai is vannak, mint hogy szaros szemináriumokat szervezzen (alliteráció!) hetente."

Összehasonlításképp: én szoktam néha hazamenni fél hatkor-hatkor, de csak azért, mert hétkor zár a bölcsöde.

Hetente egyszer szeminárium, ez úgy néz ki, hogy fél öttől takarítunk, öttől kb. egy-másfél órás előadás, utána ellenőrizzük a dolgokat. Mivel a laborban vagyunk kb. tizenheten, plusz általában konferenciák előtt ez a szerda délután a gyakorlásé, így évente egyszer-kétszer kerül sorra az ember.

Havonta egyszer egész napos progress report van - mindenki beszámol, épp hol tart, mit csinált az előző hónapban, mit fog ezután csinálni. Mivel a laborba vagyunk tizenheten, ez még úgy is húzós tud lenni, ha fejenként csak fél órát kap az ember.

Havonta egyszer van egy másik progress report is, ez a leading programé, itt három előadó van, időpont:péntek fél héttől kilencig. A lényeg ugyanaz, mint feljebb, hogy képben legyünk, a többiek mivel molyolnak, plusz külsős tanácsokat kapjunk. Mivel a leadingesek kb. hetven százaléka zoonózisokkal foglalkozik, azért nehéz megtalálni az egészséges arányt.

Ehhez jön a kéthavi egyszeri leading seminar, amit vendégelőadók tartanak.

Néha úgy érzem, még ez is kevés.

Tepsiszafari

Zambiában az a jó, hogy bizonyos értelemben Afrika szíve, Viktória vízeséssel, szemkápráztató nemzeti parkokkal.

Annak, akinek a Sivatagi Show minden hamissága ellenére meghatározó gyermekkori élmény, hihetetlen, hogy itt a híres nagyvadak szinte karnyújtásnyi távolságból csodálhatóak.

Ez például egy kudu nagyjából harminc centiméter távolságból:

A képből is látszik, hogy nagy szerencse, nem jutottam élő állat közelébe: most bosszankodhatnék, hogy vagy a feje, vagy a farka hiányzik a képről.

Ugyancsak ma sikerült megvennem a világ legjobb szakácskönyvét. Mert melyik más szakácskönyv sorolja fel konyhai balesetek között a kígyómarást, hol máshol kezdődik minden recept (az amúgy hasznos és észszerű) első lépéssel, hogy "Wash hands", és hol szerepel a tisztítókúrák (köztük a kétszáznegyven citrom leve tíz nap alatt) között a gyógyulás hit által ("This therapy is to be administered to true believers only and NOT non-believers. Non-believers can only administer it only after they repent their sins and accept Jesus Christ as their personal savior."). Akkor inkább a citrom.

De a lényeg, hogy az egyetlen vadállat, amit tényleg testközelből is megismerhettem, szintén szerepel, mint receptalapanyag: mbewa za nshawa.

Magyarul egér mogyoróvajban.

(Igen, "végy egy kiló piritott földimogyorót egeret (...)"

Öt év után

...átlépem az országhatárt.

...és amilyen jó volt ez a nap, olyan jó lesz visszajönni.

Hangoskönyvek, második kör

Itt az első.

Nos, a másnapból egy hét lett, amikor is kaptam két linket, hogy onnan is letölthetem a terméket.

A boltból mind a mai napig nem sikerült.

Az első könyv egyetlen darab mp3 volt. Ezt azért nem szeretem, mert ha egy lendületből lekapcsolom, netalán lemerül a telefon, akkor fogalmam sincs, hol tartottam.

De rögtön megbántam, hogy ez zavart, mert a másik könyv 12 db .wma fájl volt (ugye rendeléskor kell formátumot választani, ami nálam .mp3 volt.

Hallgatom őket szép sorban, mint a kisangyal. Pörög a sztori, az első tíz percben már le is tartóztatják a gyilkost. A hatodik fájlnál lepődtem meg, amikor bemondják a címet, bemutatkoznak a felolvasók - és elkezdődik a  történet.

A hallgatnivaló, miután hozzájutottam, meg sorrendbe rendeztem, már jó volt, de nem érzem magamban a kalandvágyat, hogy a jövőben a bolt kínálatát legális úton próbáljam beszerezni.

Újabb árnyalat

Megjelent egy bicskanyitogató interjú Tótisz Andrással a Könyvesblogon. Ilyet még nem láttam: egyszerre akadt ki rajta a szépirodalmi műfordító, a könnyed műfajban dolgozó műfordító, az animefordító... és lett belőle mém, meg Reakciós (!) bejegyzés.

Tótiszt eddig sem az elegáns fordítói megoldásáról szerettük, meg az Ulpius is sokak bögyébe van, úgyhogy a riporter odalökött kérdéseire odalökött válaszok robbantak.

Én is rákerestem az angol nyelvű könyvre, ami friss kiadás.  És utána megtorpantam.

Mert volt egy szerzői fénykép:

És ugye ott volt a könyvesblogos:

És akármennyire is valuskás a második, azért itt van mínusz sok kiló.

Hirtelen nagyon ismerős lett az egész: Erdős csinálta pontosan ugyanezt: beleszart a fordításba, beszólt az interjúkba. Azután elvitte a rák.

És ezek után találtam ezt.

Egy kiadónak ezek után sem lehet megbocsátani az ilyen szöveggondozást, még egy fordítónak sem. És nem kifogás, hogy az eredeti is szar volt, meg hogy nincsenek megfizetve a fordítók. Mert ezek nem jogosítanak fel a pocsék munkára.

De egy embernek, aki tesz a világra, a hozzáállást meg kell bocsátani.

Hangoskönyvek.hu

#firstworldproblems

Mondtam már, hogy szeretem a hangoskönyveket? Akkor most mondom.

Éppen ezért örültem meg a hangoskönyvek.hu-nak, ami ugyan megkéri a könyvek árát, de vannak letölthető hangoskönyvek! És van Paypal!

Keresni ugyan kissé nehézkes benne, de szerencsére (sajnos) nincs annyi könyv, hogy ne lehetne átfutni őket gyorsan. Pláne, ha a letölthető könyveket nézzük, azok ritkák, mint a fehér holló. (Vajon miért?)

Gondoltam, kipróbálom, milyen a bolt, és regisztrálás után máris kattintottam a fizetés Paypallal gombra. Azaz kattintottam volna, de ilyen gomb nem volt.

Mint az ügyfélszolgálat készséges válaszleveléből kiderült, azért nincs, mert a Paypal nem tudja kezelni a tört összegeket (mert igen, a bolt elkéri azt a negyvennyolc fillért, pedig több ezres könyvárakkal lehetne egy kicsit gavallér.)

Sebaj, van OTPs lehetőség a kártyás fizetésre. Ugyanez másképp: baj, a kártyásfizetésre az OTP a lehetőség.

Az ember ugye azért örül a Paypalnek, mert nem kell előkotorni a kártyát, gépelni, forgatgatni.

Itt meg minderre szükség van (pl. begépelni a bank nevét - miután megadom az egész kártyaszámot! - vagy belépni (!) a bankfióba mert... mert csak.)

Mindegy, másodszorra sikerült mindent eltalálni (Mit írjak,ha a banknak japán neve van?), sikeresen fizettem, megjött a visszaigazoló levél, és...

...és várok, hátha holnap valaki aktiválja a rendelést.

Merthogy most van két hibás rendelésem (ami benne maradt a gépben), meg egy sikeres, ami folyamatban van, abban a folyamatban, ahol fogalmam sincs, mi jöhet a sikeres kártyás fizetés után. Buksisimi?

Annyi jóindulat és türelem kell ahhoz, hogy valaki magyar webboltból vásároljon (tisztelet az egyre növekvő számú kivételnek), hogy már nem is csodálkozom, miért ritka a vásárló, mint a fehér holló.  (Ami, jegyezzük meg, nem is olyan biztos, hogy ritka, hiszen csak ebben a bejegyzésben kétszer szerepel.

The World Is Just Awesome

Mottó: (hogy lehet dőltbe beilleszteni egy videót - ha már itt tartunk egy képet - kéne egy ilyen program.)

Nagyjából három "korszakom" volt, ami a kétes hitelességű "tényeket" és az internetes fórumokat és közösségi tereket illeti.

Az első, legnagyképűbb az talán az volt, amikor amikor tudtam, hogy mi az igazság (még inkább Igazság), és biztos voltam benne, hogy ezt mindenáron le kell gyömöszkölni az illető kreacionista/"táplálkozástudós"/stb torkán.

Azután meg persze volt az, amikor az ember rájön, hogy elfelejtheti az észérveket. És innentől kezdve dobálja a lángcsalikat, hiszen ha eredménye nincs a dolognak, akkor legalább szórakozzunk.

És habár visszaeső vagyok (mindkét kategóriában), most már ott tartok, hogy a legfontosabb: a világ gyönyörű.

Oké, van egy elméleted arról, hogy magenta űrmajmok hozták el az élet kódját, és ezt a papírötforintosban rejtették el, amit elolvashatsz, ha biorezonancia-lámpa elé teszed.

Viszont mennyivel csodálatosabb, hogy jelenlegi tudásunk szerint ez így néz ki videón/szakcikkben/ismeretterjesztő könyvben/fotón?

Mennyire jó tanulni.

Milyen hasznos a napi adag újabb érdekes adat!

Nálatok laknak-e állatok?

Bocs, politika.

Első pont.

(És most felejtsük el, hogy nem mindegy, hogy jólét, vagy jóllét - nem az a lényeg, hogy a broilercsirkék aranyláncokban járjanak, hanem hogy az életminőségük javuljon.)

"Glattfelder Béla (Fidesz) a szavazás után kiadott közleményében bejelentette, hogy a Fidesz EP-delegációja elutasította a 2012-2015-ös állatjóléti stratégiát. Úgy ítélte meg, hogy nincs szükség új, kötelező állatjóléti szabályokra."

(Van a fenti cikkben emeszpés is.)

Második pont.

"Jogos önvédelemnek tartja Zagyva György Gyula és Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbk két képviselője, hogy a szombati Pride ellen rendezett tüntetés egyik résztvevője fejbe rúgott egy rendőrkutyát, ahogy az az Index videóján látható 07:45-nél. A felvételen a tüntető előrelép, majd fejbe rúgja a rendőr kutyáját."

(Itt meg szó szerinti idézet nincsen, viszont a videó elég egyértelmű: egy pórázon tartott kutyát rákészülve fejberúg az illető.)

Harmadik pont.

"Hülyeség, az egész, csak nem képzeli, hogy a magyar huszár a saját lovát kínozza"

Mindezt úgy, hogy tudtommal még nincs nyilvános állatorvosi szakjelentés.

Miért nem lehet megérteni, hogy az állatjólléttel hosszútávon a fogyasztók járnak jól? Hogy igen is, ha valódi élelmiszereket akarunk (alaptörvény XX. cikk, ugye), annak valós ára lesz. Hogy nem védhető az, aki belerúg egy szájkosaras, rövid pórázon vezetett kutyába, legyen az palotapincsi vagy rendőrkutya? Hogy sem az állampolgárság, sem a foglalkozás nem jelenti azt, hogy akkor az illető nem csinál (vagy éppen hogy csinál) valamit? Hogy mindig érdemes megvárni a szakvéleményt?

Talált vers

Ha már mostanában szóba került a közéleti költészet, akkor itt van ez a talált vers. Mit vers! Egyenesen...

Gyártási hibás haiku!

Hozzászólása rendszer-moderációra várakozik

Az amazonokra várva

„S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?
Ők mégiscsak megoldás voltak valahogy…”.

Mit csillogó szemű ekönyvrajongónak kezd elegem lenni ebből a magyar ekönyvpiac-szerű izéből.

Személyes véleményem, hogy az Amazon hosszú távon nem tesz jót a könypiacnak. Mondom ezt úgy, hogy szinte naponta érkezik onnan egy könyv, amiért rendre ki is fizetem a nulla dollárt. Különösen nem lenne jó egy ilyen cég egy magyar piacon, hiszen nem hiszem, hogy a részvényesek hosszú távon jól tűrnék, ha a keleti blokk negyedévről negyedévre várakozáson alul teljesítene.

Most viszont egyre inkább úgy érzem, itt az idő, hogy jöjjenek és lássanak.

Mert még mindig csak növekszik a boltok száma, szinte gyorsabb ütemben, mint a kínálat. És persze mindenhol ott a saját megoldás, a saját trükk, és újabban már megint világitós képernyőn látnák azt a szövegfájlt. Egy papírkönyv áráért.

Mert még mindig nincs átfedés a boltok között. Nagyon kevés olyan kiadó van, ami több boltban is kínálja a könyveit. Sokan átkozzák az amerikai kiadói modellt, de egy előnye biztosan van: ha X boltban van leárazást, azt a könyvet meg fogjuk találni a Z boltban is - ugyanúgy leárazva. Ezzel szemben itthon boltspecifikus akciókat tartanak a kiadók.

Mert kivárnak azok is, akiknek a kezében ott az a kínálat, ami beindíthatná ezt az egész kócerájt.

Mert még mindig ritka az a bolt, ahol pár kattintás után olvashatom a könyvet.

Mert a kultúrmissziót folytató szent lelkekről is előbb-utóbb kiderül, hogy olcsójános kalózok egytől-egyig, kiknek többet számít az olcsóság (értsd: ingyenesség), mint az, hogy ötven év alatt hány papírkönyv marad az ezerből.

A fentiek miatt pedig minden lépés előre csak kapálózásnak tűnik.

És mert előbb-utóbb tényleg az lesz, hogy aki illedelmesen várt a lakomára, csak vállat ránt, és az üres tányért eltolva annyit mond: ide nekem a feketét.

Lökött tartalom

Fura, hogy mennyivel bővebb a 140 karakter a szabad vászonnál.

Történt pedig, hogy az adastra "honlapja" naponta többször belökött a facebookra, amely ugye még nem készült el.

Ezt az oldalt sohasem tudtam megszokni. (Viszonyunkra jellemző, hogy ez volt az első hely, amely elrejtette a kijelentkezés gombot, és zavart. ) Ami nem is volt baj, mert nem is használtam.

Ellenben például a twitterrel - ami pont elég.

Így hirtelen azon vettem észre magam, hogy ott van előttem a fal, rajta mindenféle tartalommal, zömmel újraosztott cikkekkel.

És olyan lájkolt írásokkal, ami kiakasztja a gépelőmodult. A szokásos 386-os csík.

És mivel mégiscsak egy folyószöveg, aminek két nap múlva már nem látszik nagyon a nyoma, ezért a kisregényíró-lábjegyzetelő mód kikapcsol, marad az egysoros:

Ez komplett hülyeség. Komolyan gondolod? Szerintem nagyon nem így van, és társai.

Mindezt az üknagybácsim feleségének, meg a volt általánosiskolai osztálytársam aranyhörcsögének.

És pont azért, mert legutoljára huszoniksz éve láttuk egymást, mert max a szülinapi tortáját lájkoltam, de beszélgetni még régebben beszélgettem vele, a fenti egysorok legenyhébbike is úgy hangzik, mint egy beszólás.

Ami - ha egyáltalán - aggresszív választ szül, jogos reakcióként, és csakhamar azon veszem észre magam, hogy halálos ellenséget szereztem, csak mert a bal fülcimpában szerinte van kiscsakra, szerintem meg nincs.

Ha rendszeresen használnám az oldalt, lehet, hogy nem így lenne.

De így a koncnak odalökött osztott tartalomra ráugorhatok, és rövid időn belül elég meggyőzően hülyét csinálhatok magamból.

Ezért maradok inkább 140 karakteren belül, az mégiscsak biztos, beszélgetős tempó.

A fordítók neméről

Többféle elképzelés van arról, hogy milyen neműnek illik lennie egy (mű)fordítónak.

Kezdjük a legegyszerűbbel: a fordító neme tök mindegy, a nyelvtudás és nyelvérzék számít, meg a fenék, hogy végigüli-e a köyvet.

Azután ott van az az elképzelés, amely nemi sztereotipiákhoz rendel témát. A kulcsmondata kb. ez: "Te biztos értesz a focihoz" ti. hogy férfiból van az illető. Minél inkább szakterületebb a szakterület, annál inkább erősödik a dolog ("mivel főleg gépészmérnöki szövegekről van szó, férfikollégára gondoltak"), miközben pont a szakszöveg semleges szöveg, ott tényleg csak a szaktudás számít. Sem férfi, sem női intuició nem fog segíteni, hogy kitaláld, hogy hívják azt a hurkos baszt a harmadik csavar mögött, vagy hogy a délthai félkezes kötőtechnikát hogyan is mondják Újpesten.

Lehet, hogy ennek egy alfaja, de a fentiek ellenére mégis igaznak érzem: vannak viszont olyan szövegek, ahol jól járhatunk, ha nemügyre vesszük a leendő honosítót.

Konkrétan: ha egy női író fikciójában női szereplők mozognak. Ez azért érdekes, mert ugyanezt pepitában nem érzem furának (mert nem meglepő, ha férfiíró fikciójában férfiszereplők mozognak, és mégis nő fordítja). És rossz tapasztalatom sincs (honnan is venném észre). Az sem zavar, ha egy férfiíró végig női szereplő szemszögéből ír, és a fordító  is férfi - ugyanúgy jelmezszerepet kapunk, ugyanúgy lehet jól csinálni.

Akkor miért pont ez az egy eset a kivétel? Tényleg jobbak az egynemű fordított könyvek? Hogy lehet ezt megvizsgálni?

Vagy marad az első változat, és a jó fordító egy nemtelen/nemváltó szűrő, amin átszivárog a szöveg?

Mit olvastam ma?

Erdős Virág írt már ilyet, jó sokat.
Rigmusokkal felskiccelve sorsokat.
Elől könnyed, hátul pedig farnehéz.
Három ilyen, és az ember falra mász.
Tisztelt költő, értem: ez az öröme.
Csak az olvasónak lesz már tőle csömöre.

Zajongjunk

Bevallom, nem ismerem a zajzenéket, még a wikipédiás szócikket sem olvastam végig.

Viszont tudom, hogy elég régóta hatással van rám, legalábbis az egyik ága.

Ezzel kezdődött:

Pontosabban azzal, amire a borító tetején lévő piros felirat hivatozik:

Nem tudom, hogy a szüleim lejátszották-e nekem, mint újszülöttnek. Nem tudom, hogy valaha lejátsza-e valaki azokat az aranylemezeket, amelyek ezeket a dalokat is tartalmazzák, és a Voyagerekkel hagyták el a Földet.

Az viszont biztos, hogy senki sem gondolta volna, hogy meghallgatni azt a vékony műanyaglapot nem igényel többet, mint egy-két kattintást (másképp itt meg itt).

Eltelt egy pár év, és már én játszottam le a bálnadalokat neki. Mert amikor a ringatás nem használni, amikor a normál ének nem használ, akkor érdemes segítségül hívni a mongol torokénekeseket és a bálnákat. Meg a fehér zajt.

Komolyan, az internet egyik leghasznosabb oldala a SimplyNoise.  Egy nagyon halk fehérzaj segít az altatásban - alvásban, hangosabban pedig az összpontosításban. Bár íráshoz mostanában inkább a Brown-zajt kedvelem, olyannyira, hogy komolyan elgondolkoztam a zaj-mp3-ak megvásárlásán.  (A telefonomon úgyis lényegében csak hangoskönyv van.)

Ezzel párhuzamosan pedig véletlenül rátaláltam az auricultura tumblre. (Nem egészen véletlenül: egy google-pók kidobta, hogy hivatkozott rám. )

És volt ma két nagyon izgalmas bejegyzés (beágyazott videó) emberekről, akik csinálják a zajt (egy, kettő). Főleg az elsőbe vannak nagyon jó mondatok, emberekről, akik beleszeretnek a két adó közé csavart rádióba, meg koncertekről, ahol a remélt nézőszám a nulla, és meglepődnek az előadók, ha feltűnik egy-két hallgató.

És persze eszembe jutott, hogy a múltkor én is kísérletezetem valami ilyesmivel, sajnos nagyon hallatszik, hogy hol nyúltam bele. White boats in acid, teaser:

Rúgjuk be

Eddig tartott.

Egy hatásos bug miatt szerencsére nem tudtam normálisan fizetni a Kickstarteren, ami azért volt jó, mert lelkendezhettem a sikeres ötletekért, de nem került nekem semmibe.

Azután ahol rezgett a léc, az a Dinocalypse Kickstartere volt.  A Spirit of the Century egy nagyon kellemes retropulp RPG, volt szerencsém megkaparintani két leselejtezett példányt (azóta sem értem, mi velük a baj, látszólag tökéletes könyvek, de ha valami harminc dollár helyett öt, akkor nem illik panaszkodni, hogy mégsem hibásat küldtek. Apropó, most a PDF annyi...)

Ez a projekt ötezer dollárral és két regénnyel indult, most tartanak huszonötezernél és öt? hat? regénynél, olyan szerzőktől, akik biztosan képesek szórakoztató pulpot írni.

Mondom, itt még csak rezgett a léc, ám tegnap meghirdettek egy Shadowrun kickstartert. Én úgy vagyok a Shadowrunnal, hogy még a Duels figuráinak java is megvan, és azóta tart ez a szerelem, amióta Bíró András először felvetette, hogy a Silverlandban vett könyvéből mesél. A meséből akkor nem lett semmi, és közben kijött a magyar SRun, a többi már történelem.

Szóval tegnap hirdették, kétdimenziósnak, körökre osztottnak, 2050-ben játszódónak, és egy olyan projektnek, ami akkor indul el, ha összejön négyszázezer dollár. Mire ezt a bejegyzést megírom, talán már össze is jött össze is jött, sőt.

Bruce Sterling mondta egy tavaszi előadásában (csak a linket vesztettem el), hogy nemsokára nem lesz nagyon más Amerikában, csak geekművészet*, ugyanis a Kickstarter nagyobb pénzeket mozgat meg, mint az állami támogatások összeadva.

Mindenesetre nagyon érdekes ez a mikromecénáskodás (meg, ha már itt tartunk, a mikrokölcsönök is), csak itthon is indulna már be.

Úgyhogy most nagyon remélem, a közeljövőben nem jut eszébe senkinek semmi használható Kickstarter ötlet, különben az utcán találom magam, egy kartontáblával a kezemben, hogy:

"I kickstarted others, nosedived myself."

*Mert ugye most a geek a menő. Erről a klipről csak nekem jut eszembe ez?

Give me hope

Elnézve az elmúlt napok hírfolyamait, twitterről kivezető linkjeit és feedjeit, egy dolog biztosan látszik: a botrányoknak (de akár a napi politikai eseményeknek is) van egy magába csavarodó, lefelé húzó spirálja.

Igaz ez akkor is, ha csak a legfrissebb híreket osszuk meg, igaz, ha az egymást követő elemzéseket gyűjtjük össze, de még akkor sem kerülünk ki ebből a körből, ha vicces képeken rötyögünk.

Vagy, egy teljesen más megközelítésből, a horror megfogalmazása Kaaron Warren egy friss interjújában: "There is no room for hope in horror, I don’t think." (Éppen ezt várom el a jó horrortól, és éppen ez az, amiért nem szeretem.)

Hogy számoljunk le a saját magunk megosztotta horroral?

Kilépni két irányban lehet - az egyik az internetspam - vicces oldalak vicces képei és szomorú szemű kiskutyák, a másik kicsit több összpontosítást igényel.

Ha feltesszük, hogy a jó hírek eloszlása általános, akkor eredményesen fellazíthatjuk a beszűkült hírcsatornákat azzal, ha tudatosan törekszünk arra, hogy egy bizonyos százalék (mondjuk 30) a megosztott linkeknek, hivatkozásoknak valami reményteli hír. Mivel pedig a jó hírek eloszlása (ha igaz a feltevés) általános, ezért ha hirtelen ötven, mondjuk plágiumos hírt akarunk megosztani, akkor vagy utánamegyünk, és mellépakolunk tizenegy reményteli hírt, vagy megelégszünk héttel.

Na, ezt próbálom én betartani mostantól, az egyetlen számon kérhető illetővel, önmagammal szemben.

Melléktanulság

A  dr Schmitt-ügy melléktanulsága: a shoplinenak félelmetesen jó a rendszere.

Ez ma volt az Index percről-percréje mellett:

Tegnap kb. ugyanez volt, csak Spock helyett Doktor Dolittle szerepelt rajta.

Update: kellett nekem dolittlezni:

Tojás, antibiotikum, GMO, Pepsi, mérgek

A cím szavai között nincs összefüggés, csak annyi, hogy mindegyikről írok valamit.

Tojás

Drágul a tojás, meg majd hasonló okokból talán  a disznóhús is. És nem értem az érveket. Mert nem az van, hogy ha eddig X-et költöttünk tojásra, akkor most 1.4x-et kell, vagy 2xet, és akkor már biotojást kapunk.

Hanem arról, hogy most X-ből kevesebb tojást tudunk venni. Leszámítva az aktualitást (vagyis a Húsvétot), ez nem is biztos, hogy olyan rossz dolog. Nem tudjuk, hogy a mostani tojásfogyasztási szint a megfelelő-e, és hasonló a helyzet a hússal, bár ott legalább tudjuk: nem. A kevesebb több lenne.

Antibiotikum

Érdekes látni a reakciókat az európai elvek szigorúbb betartására (egy ellenző komment), meg azt, hogy mi történik Amerikában (az FDA döntésről, belül újabb linkkel, egy Lancet összefoglaló.)

A reagálók egy részének igaza van: így nem lehet fenntartani a nagy telepeket, és bizony előfordulhat, hogy az állatok járnak rosszul. Ez viszont csak egyet jelent: a nagy telepek fenntarthatatlanok. Annélkül meg drágább lesz a hús, és kevesebb is lesz, de megint csak: hacsak nem a mienk a telep, ez nem annyira rossz végkimenetel.

GMO

Már az Alaptörvénynél látni lehtett, hogy itt bizony kicsinálnak egy szakmát, ráadásul egy olyan szakmát, aminek pont a közeljövőben nagy hasznát vehetné Magyarország.

De ilyesmire, valljuk be, senki sem számított. Ha tényleg ez volt a kirúgás oka, akkor ma, Magyarországon, vannak emberek, akik elhiszik, hogy természettudományos kérdésekben jogszabályok dönthetnek.

(Más kérdés, hogy ki mivel ért egyet Popp véleményéből, azért GMOnál sokkal hátborzongatóbb dolgok is vannak abban a cikkben.)

Pepsi

Először azt hittem, már elseje van, azután meg azért nem értettem ezt az egész Peps Next dolgot, mert Japánban már 2006 óta van - ez a cukormentes, diétás kóla. Amerikában most vezetik be, de ott csak csökkentett cukortartalmú lesz. Hogy az ízérzet megmaradjon, új aromaanyagok kellenek, ahhoz pedig a Pepsi igénybevette a Senomyx cég segítségét, amely cég többek között embrionális őssejtekkel is dolgozik - ezt viszont abortált csecsemők veséiből nyerik.

A dolog bioetikai szempontból érdekes - etikátlan (vagy ahogy fölmerül: erkölcstelen) e halott emberi szövetekkel dolgozni, pláne ha kiváltja az állatkísérleteket. Meddig él az ember? (Hasonló kérdés: a Földön megtalálható több tonnányi HeLa tenyészet egyeetlen emberi lény része-e?)

Az is érdekes nyelvészeti, szociológiai kérdés, hogy ha valaki egy ilyen témához szól hozzá, és felsorolásban állatokat, rovarokat (animal, insect) emleget, akkor azt kulturális hatásra teszi, vagy lövése sincs a biológiához?

(Összefoglaló.)

Mérgek

Egyrészt, nagyon jó, hogy van egy ilyen oldal, hogy Toxicopedia. Másrészt a szerzője ingyenes ekönyvet is kiadott A Small Dose of Toxicology címmel. Ráadásul ingyenes. Kiváncsi vagyok, hogy milyen, bár attól tartok, ilyen szintű adagokkal szemben már kialakult az immunitásom.

Hajápolási tanácsok leendő macskalányoknak

Csak erős idegzetűeknek.

(Meggyőződésem, hogy a kavaii szépen, komótosan marja szét azt, amit valóságként ismertünk.)

Kotakoti Cat Ears Hairstyle - リボン猫耳ヘアスタイル