Egygombhoz a kabátot

Nekem is vannak Mac-es barátaim, és ugyanúgy tudok velük beszélgetni, sörözni, mint minden rendes emberrel. Sőt, a családban is van almás.

Néha el akarják magyarázni, hogy ez mennyivel tisztább, szárazabb érzés, valahogy sohasem sikerül. 

Csak azt nem értem, miért nem a Rogue Amoeba Radioshiftjével kezdik? Két perc alatt sikeres lenne a térítés.

Vámpír.hu

Egyes online könyvesboltokban külön kategórát nyitottak, hogy azt mondja: vámpírkönyvek.

Szerintem a hullám akkor tetőzik majd, amikor megjelenik az első magyar modern vámpírregény*. Más szóval, ha valaki most úgy igazán odatevősen be akarna robbanni a magyar fantasztikus irodalomba, vámpírregényt kellene írnia. 

Rögtön három szálra is lehetőségünk van. Az egyik a mashup, erről máshol már volt szó. 

A másiknak a borítója úgy nézne ki, hogy egy kódexszerű előlap, rajta egy kitépett, véres vaddisznóagyar, agyaron rovásírás. Ja, és a cím: Árpád vére.

A harmadikban az a jó, hogy könyvként nem is kell olyan jónak lennie. Ez egy áldokumentum-kötet lenne, leleplező kötet arról a kisebbségről, aki évezredek óta a vérünket szívja. Ha sietünk, még nem állami támogatásból is kijöhetne.

*Modern vámpírregény - poszttwilight-i értelemben.

Egykaptafa

"I'm Michael Westen. I used to be a spy"

Kezdetben vala a Burn Notice. Télre ideális sorozat - napsütés, pálmafák, bikinis lányok. És persze a James Bond - McGuyver keverék exügynök, exIRÁs csajával és haverjával, akiről elég annyit, hogy Bruce Campbell játsza. 

Alapszituáció? Ügynökünk valamiért süllyesztőbe kerül, ott ragad szegény a napfényes tengerparton, de megpróbálja tisztára mosni magát, addig is magánmegbízásokat vállal.

Könnyed, szórakoztató, izgalmas - ideális tévésorozat. Most tart a két és feledik szezonnál, és van már magyarul is.

Megtudhatjuk, hogyan kell fémfogassal autótszerelni, ilyesmik.

Azután jött a Royal Pains.

A világ legbugyutább orvosi sorozata (mondom úgy, hogy ezen kívül csak a Dr. Houset ismerem), már amennyiben a kitalált betegségeket és a kezelések módját nézzük. De nem azt nézzük, hanem a tvt, és szurkolunk a jó doktornak, aki szegény milliomosok közé csöppent.

Alapszituáció? A tehetséges baleseti sebészre rá akarnak húzni egy műhibát, emiatt elveszti állását, barátnőjét, mígnem a hülye öccse berángatja egy buliba. A házigazda, a titokzatos német milliárdos meg felfogadja háziorvosának. És amíg nem sikerül visszajutnia a kórházba, addig is halálra keresi magát - magánmegbízásokból. Ismerős séma?

Ja, és a hülye öccs mellett állandó szereplő a gyönyörű Reshma Shetty.

Egy évad jött ki, úton van a második.

Megtudhatjuk, hogyan kell nagyítóból és vécépapírgurigából mikroszkópot csinálni, ilyesmik.

Majd jött a White Collar.

Jóképű hamisító-mesterbűnözőnket feltételesen szabadlábra helyezik. A feltétel annyi, hogy segítenie kell az FBIt, a szabadlábat egy műanyag kütyü és New york szívének két mérföldes körzete jelenti.

Rablóból pandúr, plusz blöffmester - első látásra szerethető figura, pláne, hogy ott van mellette a világ legemberibb nyomozótisztje. 

És a helyzet csak fokozódik. Fokozódik a barátnő-rejtély, feltűnik Mozzie (Szőke András és Cory Doctorow 1:1 arányú keveréke), megjelenik a színen Natalie Morales (hasonló szerepet kap, mint a Middlemanben, vagyis vagány, kőkemény, jóhumorú hatósági ember), és még csak a negyedik epizódnál tartunk.

(Saját szakmájában profi, a szabad helyváltoztatásban erősen korlátozva, feladatot feladat után elvállalva, mígnem tisztázza a helyzetet (hogy mi történt a barátnővel) - ismerős?)

A harmadik epizódban feltűnik a gyilkosságiak főnöke, Joseph Ruis ügynök. Kirk Acevedo játssza, és tökéletes hardboiled nyomozó. Pontosabban itt még csak annyit tudunk róla, hogy ráncolja a szemöldökét és tenyérbemászó, de ugye itt még vezető beosztásban dolgozik a Cégnél.

Úgyhogy kedves USA Network, tessék csinálni egy spinoffot, amiben Ruis ügynököt mondvacsinált indokkal eltávolítják, és kénytelen magánynyomozóként élni mindaddig, amíg nem tisztázza magát.  A sablonok adva vannak, a végzet asszonyait meg jól válogassátok meg, de ez eddig is ment.

Afrikai scifi filmek

Jó, tudom, nincsen Afrika nevű ország, meg a District 9 (és a Moxyland) után rácsodálkozni az afrikai scifire nem egy nagy vasziszdasz, meg az lenne igazán menő, naprakésznek lenni a nigériai filmiparban, de nekem csak ez jutott.

Bemelegítésül a The Last Angel of History, ez könnyű, 45 perces dokumentumfilm az afrofuturizmusról, elvileg van a tékában is, majd levadászom.

Nem tűnik annyira izgalmasnak, de a pitch, az valami gyönyörű (pláne, ha tudjuk, nagyjából 93-94-et írhatunk):

"Our data thief is a time-surfing roughneck, a shapeshifter, part human part cyborg, a gold-toothed, gold-chained recording angel from tomorrow. S/he's on a mission. Transported self to 1995 via the internet, s/he's on a cultural pillage; a future grave robber whose booty is ideas destined for a high-brow cerebral mind-park called Babel 17."

Ugye?

Ugorjunk. 2005, Kamerun. Les Saignantes/The Bleeders/Bloodletters - posztkoloniális, erotikus scifi-horror vígjáték. Plusz politikai thriller. 2007-ben Afrika második legjobb filmje, 2009-ben eljut végre Franciaországba is. DVDről még semmi hír. 

Valaki látta? Milyen? (És milyen scifi lenne, hogy egy négyéves filmet pár dollárért le lehetne tölteni...)

Szavak ha kapcsolódnak

Találtam:

"egy dzsesszzenész kölcsönszmokingjába"

"aztán csak nyomult, nyomult, mind Karcsi a dándzsönba"

Törj fel!

Hmm... szóval Kindle for PC.

Megjelent a Kindle, és a helyzet tiszta volt: a világ legnagyobb ekönyves-boltja, a belépő négyszáz dollár, utána szabad a vásár (vagyis tíz dollár kötetenként).

Utána jött a szabadár, plusz az iphone kliens. Még mindig érthető a dolog: zárt rendszerek.

Közben már a csapból is az ekönyv-olvasó folyik, minden héten bejelentenek valami újat.

Itt van az  a pont, ahol a monopóliumra törő zárt rendszer hirtelen szorítani kezd. 

Azt ugye nem lehet (rögtön) megtenni, amit az mp3-mal, hogy DRM nélkül, kapja, aki marja. Egészen egyszerűen azért nem, mert itt nem az iTunest, hanem saját magát szorongatná meg az Amazon.

Úgyhogy jöjjön a PC kliens. Először Windows alá, majd lesz Mac is. (Mac tulajoknak úgyis ott az iPhone, nem kell sietni :p)

Nade, zuhanó ekönyvolvasó-árak (komótosan zuhanó, de akkor is...) mellett ki akar képernyőn olvasni? Másképpen: ki az a könyvbarát, aki leül egy asztali gép elé, vagy ölébe kapja a laptopot, amikor - relative - olcsón hozzájuthat egy olvasóhoz?

Biztosan vannak ilyenek, de szerintem az Amazon másra játszik - hetek kérdése, és megjelennek a hülyebiztos könyvtörő-programok. Ide bedobod az azwt, ott kijön a mobi, egy másolás, és kedvenc olvasódon a könyv.

Mit nyer ezen az amazon? Piacot. Amikor száz dollár egy iPhone, akkor olvasóval nem lehet tarolni. Viszont kizárólagos szerződéseket kötni szerzőkkel, lestipistopizni pár hétre a következő Harry Pottert - erre egy ilyen kétszáz kilós gorillának (bocs) minden esélye megvan.

És miután a vásárló nekik pengetett (mert mégiscsak megvette, és nem lekalózkodta) , utána már  nem az Amazon dolga, hogy végül is milyen formátumban olvassák...

Ügyes.

Szóval Igor, tedd a dolgodat! (Skochinskyra gondoltam, per pillanat, vagy aki megcsinálja helyette. )

Játékrealizmus és játékirrealizmus

Egyszerűen imádom.

 Hogy eljuthatok egy olyan világba, ahol van egy üllő, amin meg lehet szerelni a dolgokat. Van egy kopott bőrnadrágom, rádobom az üllőre, néhány kalapácsütés, és máris... ööö jobb bőrben van. És ez így természetes. Meg hogy három cipó kevesebb helyen fér el, mint másfél cipó (Vagy fordítva: másfél cipó kétszer annyi helyet foglal, mint három cipó.)

Megvan ennek is a hátulütője, a goblinkapitány pillanatok múlva holtan terül el a csapásaim alatt, de ahhoz, hogy egy ajtót kinyissak (még csak nem is a zárat birizgálnám, csak lenyomok egy kilincset), negyed órák kellenek, mert a gyárilag előírt duplaklikk csak nem akar beakadni.

Hát így néz ki a kritika

Annyit lehetett hallani erről a "majd a Vásárhelyiről", hogy én komolyan reménykedni kezdtem.

Erre kapunk egy nyammogós, nyelvi babonáktól terhes szöveget. Oké, a könyv nem a "őkutyájuk könyve", úgyhogy a kásakerülgetés elmarad, de ez se nem kenyér, se nem cirkusz.

Bezzeg az anigif. Hogy kommentáljunk. Na, az tetszett.

Ne mismásolj!

Van ez az oldal. Szóvalj hogy ne másolj, mert a fénymásoló bontókalapácsként robbantja szét a kultúra építményét.

A cél: leszámolni az illegális könyvmásolással. A módszer: felszólítani mindenkit, hogy ne másoljon. (És ne "internetletöltsön").

 Én és a jegyzetek.

Tanultam fénymásolt jegyzetekből, nyomtattam internetről jegyzetet. Így történt.

A japán nyelviskolában ott volt a választás - vagy küldenek Japánból munkafüzetet, vagy - kiadói engedéllyel - a helyben lévő nyomdával kinyomtatják a megfelelő példányszámot - vagyis 9 példányt. Az utóbbi volt az egyszerűbb és olcsóbb.

Utána jött az egyetem. Az ELTÉs könyveimet ma is használom - jó minőségű könyvek, jól bekötve. Viszonylag olcsón (a közel ezer oldalnyi szerves kémia ára még duplaoldalas másolással számolva is versenyképes volt a fénymásolóval szemben.)

Itt kaptunk először letölthető jegyzetet, a biofizika és a fizikai mérési módszerek a biológiában (?) volt ilyen. Az oktatók botor módon azt vallották, hogy évente változik annyit a tudományuk, hogy érdemes legyen mindig naprakész információkkal ellátni a tanulókat. 

Azután másik egyetem, első illegálisan vett jegyzetem. A választás egyértelmű volt: van egy háromkötetes mű, a Háziállatok funkcionális anatómiája. Van belőle hat vagy hét példány a könyvtárban. Erre van kb. kétszáz hallgató (zoológusokkal együtt). A könyvet évek óta nem lehet kapni. 

Azután kétezerben kijött belőle egy újabb kiadás, egybekötve, ha jól emlékszem, majdnem tizennyolcezer forintért. Plusz pár éve ingyen letölthető innen (jó, sajnos a mezőgazdaság alkönyvtárból, de kicsire nem adunk). Azóta megvan a friss könyv is, de őszintén -akármennyire menő a beavatási vér- és zsírfoltok, szívesebben piszkítok vele össze egy fénymásolt könyvet, mint egy méregdrága albumot - plusz, harmad annyit kell cipelnem, ha a régi változatot használom. 

De a lényeg: most ott van a kötet (bár lehet, hogy megint nem kapható), és ott az ingyenes tananyag - a választás a diákoké.

Van pár jegyzetem is - szinte házikötésben, írógéppel gépelt lapok lefénymásolva - de legalább alig kerültek valamibe.

Megint egy iskola, megint nyelv - a kinti nyelviskolában kötelező volt megvenni az új köteteket. Pontosabban: mivel az iskola kezelte az ösztöndíjakat, eleve levonták belőle a tankönyvek árát. Olyanról, hogy esetleg a tavalyi könyvet haszáljuk (minden évben ugyanannyi diák tanulta ugyanazt) hallani sem lehetett - a szívem megszakadt, amikor az év végi költözésnél ott sorakoztak a szemetes mellett a szinte használatlan, több ezer jenes könyvek.

Majd újból egyetem, embertelen könyvárakkal - a 12-18 ezer jenes árak nem meglepőek a "kispéldányszámú"szakkönyveknél. Ami nem fordítás volt, azt azért megvettem. De volt, amit nem kellett. Pl. a belgyógyászatnál minden órán megkaptuk az aktuális fejezt fénymásolatát - a tanár éppen a frissítésen dolgozott, a lényeg nem változott, de nem akarta, hogy 24 ezer jent fizessünk egy elavult tankönyvért. Ugyanez volt a helyzet a sebészeten is, azzal az apró különbséggel, hogy ott ugyan megkaptuk a tankönyvnyi méretű jegyzethalmazt, de sajnos az önmagában elég elavult volt. 

Vagyis volt szerencsém megtapasztalni, milyen az, amikor az egyetem, az oktató tudást akar átadni, és milyen az, amikor könyvet akar eladni. 

Hiszen tankönyvet kiadni a legnagyobb biznisz. Az oktatónak általában egyszeri, jelképes összeg jár, a tanulók száma jól jósólható, évről-évre ugyanannyi, a terjesztés belső (nincs nagyyker-kisker árrés).

Ha a (tan)könyvkiadó célja nem a profit maximalizálása, akkor van lehetőség egy olcsó, praktikus formátum létrehozására. Ha a diákoknak megérni csoportosan, fénymásolószalonban (tehát egy alapvetően drágább, "kézi" módszerrel) sokszorosítani a könyvet, akkor valami el lett rontva az árképzésnél.

Egy egyetemi tankönyv célja az, hogy megkönnyítse a hallgatóknak az adott órán előadott tudásanyag elsajátítását. Hogy ezt a könyvet mások is beszerezhetik, csak ráadás.

A fentiek miatt érthetetlen, hogy mit akarnak a Ne Másolj! mögött felsorakozó kiadók. Pontosabban érthető - megmutatni a vásárlóknak, mit ne csináljanak. 

Egy fontos dolog hiányzik - ők maguk mit tesznek az illegális másolatok ellen, mit tesznek azért, hogy érdemes legyen könyvet vásárolni tőlük?

A Typotext ekönyvesboltjáról már írtam - korrekt ár, DRM, vevőkioktatás. A Mezőgazda kiadó kezdhetné ott, hogy nem nézi hülyének az olvasóit. A többi kiadótól, ha jól látom, nem lehet elektromos kiadást vásárolni.

Fent már említettem néhány ingyenes megoldást. Erről miért nem esik szó? Amikor Dunát lehetne rekeszteni pl. az angol nyelvű ingyen meghallgatható előadásokkal, addig ilyesmire itthon szinte nincs is példa. (Ok, két megjegyzés: az amerikai fizetős (csúcs)egyetemeknek ez egyben reklám is, míg egy hazai egyetem ezzel együtt is, ennélkül is ugyanannyi tanulóra számíthat minden évben, a minőségre meg elég, ha a felvételi szelektál. Nemrég találtam egy magyar példát, az EPERt - lehet, hogy még tömegesen vannak hasonlók. Na jó, egy harmadik megjegyzés - a Mindentudás Egyeteme nem ér, ameddig nincs minden adás fönt, és nem tölthető le. )

Vagyis megint azt látjuk, hogy könnyebb megmondani a másiknak, hogy mit csináljon*, mint hogy magunk tegyünk valamit, ami előrébb viszi a dolgokat.

Az oldal tehát szerzői jogról beszél, de (hiszen kiadók hozták létre) elfeledkezik a szerzők érdekeiről . Vagyis arról, hogyha egy szerző célja az adott tudományterületről egy közérthető összefoglaló elkészítése, és ennek az összefoglalónak az eljuttatása a hallgatókhoz, akkor nem is biztos, hogy szüksége van a kiadókra - bármennyire próbálják az utóbbiak ezt elhitetni vele.

*Végülis ez a blogbejegyzés is valahogy így készült.

Biopunk

Van abban valami furcsa, hogy olvasol egy scifi regényt, ami Thaiföldön játszódik egy olajcsúcs utáni világban, és amelyekben élelmiszercégek (kalória-vállalatok) harcolnak renegát genetikusokkal, fertőzött génmódosított növények ellenálló génmódosított növényekkel, és persze ott vannak a japánok, akik technikát és technológiát szállítanak a Királyságba, és egyrészt jönnek a cikke a Monsanto hatására öngyilkosságba kergetett indiai földművesekről, másrészt a most érkezett thai PhDs csaj előadást tart a tilapiákról.

És innentől scifiregényesedik a dolog. A fajta, amit vizsgált, Chitralada (? - ezt most blöfföltem) 3-as típus volt, vagyis már egy sokadik továbbtenyésztett változata annak a halfajnak, amit az aktuális japán hercegnő ajándékozott a thai királyi udvarnak, és az udvar egy idő múlva felkínálta a népnek. "Csak hím halakat tenyésztünk", mondta a lány, és emögött a félmondat mögött az áll, hogyha a (természetesen) vegyes állomány pár napos korában kap egy kis tesztoszteronnal dúsított tápot, akkor a nemváltás után egy monoszex populációt kapunk, amely egyenletesen és gyorsabban nő, mint a vegyes kultúra. 

(De itt egy másik fajta: GIFT: Genetically Improved Farmed Tilaria - ha kimondod, szinte érzed, hogy a hátúszók értelmes üzenetet adnak egy vonalkód-leolvasóval.)

Félelmetes volt rájönni, hogy valóban benne élünk egy Bacigalupi-regényben.

(A legaranyosabb mondata viszont a labor összkérdésére (bele vagyunk csavarodva a májba, ez van), hogy miért nem vizsgálta a májat,( ha már A, ott gyűlik össze az adott antibiotikum B, ott jönnek létre az aktív bomlástermékek) , szóval hogy miért csak vért, izmot és bőrt használt, szóval erre a kérdésre teljesen ártatlan választ adott: mert a belsőségeket nem szoktuk megenni.)

GOG és Magóg fia vagyok én

Másrészről viszont itt van ez a GOG.com.

(A pénztárcám átkot szór fejetekre, Stöki és Kelt! (Előbbi cikket írt, utóbbi megosztotta.))

Semmi DRM, korrekt árak, szimpatikus rendszer.

A regisztrálásnál mondjuk a szokásos módszert követtem (ne adj meg semmit, ami nem kötelező), és pontosan emlékszem, hogy elnyomtam egy káromkodást, amikor megjelent a hékás, ezt is válaszd ki! vörös felirata a Gender melett.

Azután kinyílt a lefelgördülő menü:

Hát, ha eddig nem voltam benne biztos, hogy jó helyen járok, ez meggyőzött.

(Más kérdés, hogy a jó öreg Jeremiás elsötétült képernyővel, zümmögve küzdött - egy 1994-es játékkal. Alulmaradt. )

Tolvaj, vigyázz, ha nálunk vásárolsz!

Újabb ekönyvesbolt-szerűség nyílt.

Itt a riport, ez meg egy idézet:

"A program egy befizetésért egyetlen  nyomtatást engedélyez, viszont korlátlan lehetőséget az elektronikus olvasására.   Ha újra ki akarod nyomtatni, akkor  ismét fizetned kell, tehát a rendszer  nem engedi, hogy „lerabold”."

Mondani sem kell: a rendszer Adobe DRM-et használ, mindezt persze a honlap csak sejteti. (Ami különösen a kínálatduzzasztó, közkincs, MEKen megtalálható szövegeknél vicces.)

Viszont lehet venni harminchat oldalas "könyvet" öccázé'.

Vajon mennyit fizet a fapados az adobe-nak könyvenként?

Frissítés: jé, most meg hozzá lehet szólni.

(Ja, mondanom sem kell: a litera-cikkhez nem lehet hozzászólni.)

A tudás ősi forrása

"A radiesztézia ősi tudomány, az emberiség hosszú évezredek ködébe visszanyúló, közös kultúrkincse. A legrégebbi írásos nyomai is 4000 évnél régebbiek. Kínában Yü császár hozot rendeletet, hogy építés előtt a házhelyet be kell mérni. Mint említettük, a mindenkori, bármilyen vallású papok is radiesztéták voltak, ezt bizonyítja a régi templomok, kultikus épületek, romok tájolása.  Értett a radiesztéziához Mózes is, aki a sivatagban vizet talált és Szent László is, aki a sziklából vizet fakasztott. Szinte az összes Árpád-házi királyunk és sok-sok rokonuk értett a radiesztéziához és hatalmas paraképességekkel rendelkezdtek."

A fentiek nem egy édesvíz-pamflettből vannak, hanem a Mezőgazda kiadó egyetemi tankönyvéből (275. oldal). A kötet az Oktatási Minisztérium és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Intézményközi Tankönyvkiadási Szakértő Bizottsága (!) támogatásában jelent meg.

(Az ökológiai és alternatív állatgyógyászat alapjai (szerkesztette: dr. Mátray Árpád))

Falu

Amikor ilyeneket olvasok, akkor arra gondolok, hátha nem is olyan nagy butaság ez.

„Nekünk öt–nyolc hektárra van szükségünk ahhoz, hogy teremtsünk egy munkahelyet, a monokultúrára alapozott mezőgazdasági nagyüzemeknek száz–százhúsz hektárra. Vagyis ha a vidéki életet a maga komplexitásában fogjuk fel, akkor egy népes vidék már önmagában munkahelyeket teremt. Vidéken a legnagyobb mukahelyteremtő eszköz a föld. Részben azért is csináljuk ezt az egészet, hogy a fiatalok vidéken is megmaradjanak.”

Ezt is jó olvasni, csak nem írok olyan hülyeségeket*.

* Tény: az internet legnagyobb veszélye, hogy az ember könnyedén megtalálhatja, megkeresheti az őt igazolni látszó adatokat, írásokat, a többiről meg egyszerűen nem vesz tudomást (nem kerül a képernyőjére). De ez egy másik történet.

Anonimitás

Na, az ilyenek miatt gondolkozom azon, hogy lassan tényleg aktuális lenne torosítani a gépemet.

(Na jó, meg a Hulu miatt, de sorozatot nézni úgysem lenne időm.) :p

Amúgy durva ez az analytics, még a vízumom státuszát is tartalmazza :p

Tejelés

Sok a tej.

Egyszerű mondat, kilenc karakter meg a pont, eljutni idági viszont sokáig tart. De hatvan év alatt csak sikerült.

Hogy ki a hibás, és egyáltalán, miért van ez, arra itt olvashatunk egy elméletet.

Most egy alternatív változat következik.

Először is, a linken leít XY módszer helyett vegyünk egy nagyon hasonló változatot, ami mára több, mint húsz éves. Ebben (nevezzük áramlási citometriás szexálásnak) ugyanúgy spermiumok szerepelnek, denem változik semmilyen töltés- a készülék a festés erősségét méri, és ez alapján válogat.

(Illetve ezzel a technikával akár bikaborjakat is kaphatunk - csak a másik felét kell felhasználni a mintának.)

Az, hogy csak egyértelmű ivarzási jeleket mutató tehénnél érdemes használni, evidens - de ezt csinálják minden mesterséges megtermékenyítésre váró tehénnél, akár szexált  a sperma, akár nem. (Azt az inszeminátort/állatorvost, aki saját kénye-kedve szerint döfködi a szerencsétlen állatot, jó messzire el kell zavarni.)

Mindez azonban csak apróság, hiszen a tehén borja nemétől függetlenül ad tejet, a hamburgerhúsnak meg nincsen töke, abba belefér a fiúmarha és a lánymarha is.

Szóval kezdjük az időutazást:

Múlt század első fele - nagyod durrant a műtrágyaipar, az eredmény: két és félszereresére nő az adott növények termésátlaga.

Ezt a számot tovább növeli a hibrid vetőmagok sikere.

Mindehhez még csak egy apró lépés kellett: a garantált áron történő terményfelvásárlás/ártámogatás. (Hiszen ki akar felkészületlenül belefutni egy éhinségbe?)

Itt a növénytermesztő előtt egy út állt: minél nagyobb területen, lehetőleg minél egyszerűbben sokat termelni.

És ez sikerült. De mit kezdjen az ember ennyi kukoricával (mint a haszonnövények királyával?)

Hát, talán a disznók megeszik. Meg a marhák. Meg a birkák. Meg a tyúkok. Meg (ahogy most állunk) a lazacok is, hiába húsevők eredetileg, eszi-nem-eszi, kukoricát kap, és kész.

És megszülettek a kukoricafeldolgozó üzemek, más néven a hús- és tejgyárak.

Mellékesen (többek között a mesterséges megtermékenyítésnek köszönhetően) majdnem sikerült maximalizálni a tejtermelést.

A kukorica mennyisége folyamatosan nőtt, pláne, ahogy csökkent a felvásárlási ár. Ugyanez volt a helyzet a tejelő marhákkal. Csak a fogyasztók nem tejeltek, mert még ha feneketlen lenne is a pénztárca, a gyomor előbb-utóbb megtelik.

Vagyis nem egy gonosz amerikai technológia fektette meg a világ tejtermelőit, hanem egy alapvetően hibás rendszer futott el a végpontjára. 

Ezt a rendszert modern mezőgazdaságnak hívják.

Előre a kornistárnicsi úton

...avagy növénynevek. Nem lehet őket nem szeretni:

pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia)

Itt van az ősz...

Ha tudnám, hogy ki találta ki ezt az új divatot, fekete harisnyák miniszoknyával,  hát én megcsókolnám a... a... a lábát. 

(Plusz előjöttek a csizmák, és végre, végre, lassan eltűnnek azok a borzasztó, visszahajtott forrónadrágok.)

Meg erről is.

"So, your task is simple: just become as fluent in comicese as you are in whatever language your parents spoke while you were growing up and you are a master comics writer. (Well, okay, half a master comics writer. A third of a master comics writer? There are other elements, such as structure and plot that you should be conversant with, too.)"

link

Erről van szó

Paolo Bacigalupi a scifi változásáról (egy kedves ismerőstől kaptam a linket).

Egy dologban nem értek vele egyet: hogy itt egyedi próbálkozásokról van szó, amit szépen be lehet sorolni a disztrópia nevű szőnyeg alá. Lesz ebből még "mozgalom" is...

(A Windup Girlt olvasom (hétvégi utazóskönyv), és eddig van olyan jó, mint a novellái. Amelyek egytől-egyik zseniálisak. Lásd pl. ezt, a Pump Six podcastban.